Aki egyszer kipróbálja, soha többet nem akar irodába vonulni: kávézókból, parkokból, a város lüktető szívéből dolgozni annyival felszabadítóbb és hatékonyabb, hogy egy gyakorló digitális nomád úgy gondol a hagyományos környezetben munkálkodó társaira, mint a felszabadításra váró rabszolgákra. Gyerünk, vegyétek be a pirulát! Wake up Neo!
A digitális nomád az én olvasatomban az a személy, aki után nem kell irodabérleti díjat fizetni, akit nem kell minden negyedórában vállba veregetni, nem kell ingyen kávét és védelmi vizet csepegtetni bele, a munkaidőt mégis maximálisan kihasználva és élvezve nyújtja a tőle telhető maximumot. Ha ebből nem derült volna ki, én is egy digitális nomád vagyok. Ott dolgozom, ahol kedvem tartja, és ahol kapcsolatba léphetek az intézményesített világhálóval.
Sajnos ez a módszer a munkáltatók szemében itthon még mindig inkább gyanúsnak tűnik. A dolgozó biztos csavarog, nem tud koncentrálni, nincs meg a konstruktív munkahelyi légkör, meg a személyes kontaktus, a vége biztosan az lesz, hogy az egész vállalat összeomlik a digitális nomád hóbortjai miatt.
